Benne vagyunk a PEP magazinban

Burkolart

Egyed Bálint és Fekete Dániel vállalkozását fel lehetne építeni a street art és az alkalmazott grafika közös mezején hancúrozó, de szürreálisan alulértékelt helyzetből induló, szerencsétlen kelet-európai művész tematikájából... de ez hülyeség lenne, mert aki jót tud csinálni és láthatóan ennyire élvezi, azt kár bármilyen bélyeggel bántani. A Shadowhand Company 1999 óta működik teljes vértezettel, ami őrület, hiszen ez olyan nagyon régen volt, hogy még nem is kezdődött kettessel az évszám. Azóta rengeteg ügyfelet tűztek fel a portfolió-falukra (zene, ruha, kaja-pia, web, szőnyeg, miegymás), legyen szó szórólapról, szájtról, videószpotról, csomagolásról vagy arculat dizájnról. Kőkemény játék, amit ezek a srácok művelnek: vektoros instantjapán, fincsi európai, nosztalgikus magyar; fény és szín meg szín, anyag, felület, rajz, stencil és csiribiri elektronika; persze parti és fotózás is, nehogy túl egyszerű legyen. Ennyi a titok, ebből lesz a nagybetűs hangulat, mese, csodazuhany. Ha lehetne mindenhová valami ilyet szeretnénk, mert jogunk van píszendláv-feliratú cuki, pöttyös dobozból inni a teát, miközben pink buborékok és vattacukor felhők között néhány óriáskapitány hipnotizál! Na jó, akár össze is kacsinthatunk, hogy ha paprika meg matyó, akkor az nagyon mi és itt; így még mindig jólesik. Klisé, nem klisé, most, hogy kint megtelepedett ez a meddő, szürke légkupac, komoly flow-élmény volt belesüppedni ebbe a szivárványos árnyékvilágba.

- Erdei Zsófi

Köszönjük az írást!